A “ facere ”

rendszeres passzív formái rendszeresen passzívak a facere ige formáit valaha is használták? Ha igen, mi az első előfordulás?

Az általam látott latin nyelvben az facere passzív formáit fieri váltja fel. A szabályos passzív formák könnyen kialakíthatók ( facior, faceris, facitur … ), de úgy tűnik, hogy teljesen használhatatlanok, legalábbis a klasszikus latin nyelvben. A rendszeres passzív formák előfordulhatnak olyan előtagokkal, mint a satis- vagy esetleg az elöljárók, de ebben a kérdésben csak a sima facere érdekel.

Nigidius (Grammatica) írja: uti “facit” “ποιεῖ”, ita “facitur” “ποιεῖται” est. Ezt nem számítanám helyes használata egy mondatban.

Ha a korpuszos kereséseim megbízhatóak, akkor a faci nak és más ilyen formáknak a klasszikus felhasználása nem megfelelő. De valaha is ilyen formákat alkalmaztak? Ha igen, mikor? Ha úgy gondolja, hogy ilyen űrlapokat soha nem használtak, miért gondolja ezt?

Megjegyzések

• Leumann csak négy előfordulást említ : a faciatur két előfordulása: parui … faciatur (Titinius, 97); faciantur [megy: faciatur] si tibi videtur, et triclinia (Petronius, 71. sz.); satisfacitur (Varro Men. 82) és calfaciantur (Vitr.)
• @AlexB. A sima facere e két előfordulás jó választ adna.
• Már régóta az volt a megfigyelésem, hogy a fio általában a passzív helyett facio; mégis elismerem, hogy amikor elolvastam ezt a kérdést, a kezdeti reakcióm a következő volt: ' Ez ' nem lehet igaz! Lehetséges, hogy ' nem lehet ilyen egyoldalú! ' És mégis úgy tűnik, hogy a saját keresésem (csak a PHI-n) megerősíti a megállapításait; a facio passzív formái valóban nem ' t használnak egyáltalán nagyon (és főleg vegyületekben) – legalábbis a pres, fut és impf esetében. igeidők (nyilvánvalóan ' lehetetlen semmi véglegeset mondani a pf., a fut.pf. és a plupf-ről, mert a 2 ige azonosnak tűnik ezekben az igeidőkben). Nagyon megvilágító kérdés.