A leendő szubjektív

Ezt valójában nem nevezném jövendőbeli alanynak. Ez csupán egy perifrasztikus konstrukció, amely hangsúlyozza a szabálytalan voltak et, így ellenellenessége erősebben bejön. Tulajdonképpen egy múlt szubjunktív forma. Tanú:

1. Ha én lennék, nem tenném.
2. Ha lenne labdám, a kutyádnak dobnám.
3. Ha így ettem, meghalnék.
4. Ha így ennék, meghalnék.

Amint látja, van nincs különbség az utolsó két bejegyzés között. Ezért itt egyáltalán nincs jövőbeli alanyszó.

Hasonlítsa össze ezt olyan nyelvekkel, amelyeknek van jövőbeni alanyja:

• Por donde fueres, haz lo que vieres. spanyolul: „Bárhová mész, tedd, amit látsz.” (Amikor Rómában van …)
• Aunque él me quitare la vida, en él confiaré. Spanyol a Jób 3: 3-hoz: „Bár el kellene vennem az életemet, Benne bízhatok-e. ”
• Não entraremos se falarmos assim. portugálul:„ Nem fogunk bejutni, ha így beszélünk. ”
• Se eu estiver cansado não vou ao cinema. Portugálul: „Ha fáradt vagyok, nem megyek moziba.”
• Logo que eles chegarem, nós começaremos a comer. Portugálul: „Amint ideérünk, elkezdünk enni.
• Quando chegares, liga para o escritório. Portugál:„ Ha megérkezik , hívja az irodát. ”

Egyébként az állítólag jövőbeni alanyi eset angolul egyszerűen ez lenne spanyolul:

• Si comiese así, me moriría. spanyolul: „Ha így étkeznék, meghalnék.”

Az első tagmondat a múltban alanyi, a második pedig a feltételes .

Még soha nem hallottam arról, hogy az angol valahogyan jövőbeni alanyszóként szerepelne: vajon így lenne-e! Azt állítom, hogy az adott Wikipedia-oldal egyszerűen tévedett.

Megjegyzések

• Megjegyzés: A spanyolnak már nincs külön jövőbeli alanyja: most már használ a jelen alanyját a jövőre nézve. A ” comiese ” pedig tökéletlen szubjektív, megkülönböztethető a többi múltbeli alanyaktól.
• Valójában ezt a „szubjunktívat” általában „irrealisnak” hívják, hogy megkülönböztessék a „valódi” alanyaktól, ahogyan a „Ragaszkodunk ahhoz, hogy ő legyen időben”
• Ennek van engem is elgondolkodtatott. A Wikipédia az egyetlen olyan hely, ahol azt találhatom, hogy ‘ arra utal, hogy ‘ mint jövőbeni alany. És hogy hívjuk akkor a korábbi verzióját – ‘ kellett volna tenni ‘ – ‘ Ha megnyerte volna a választásokat, az eredmény katasztrofális lett volna. ‘

“Ha szótár birtokosa lennék, tudnám, hogyan kell betűzni”
“Holnap egy új szótár tulajdonosa leszek, és nagyon boldog leszek”

Megjegyzések

• ‘ nehéz az ujjaimat rávenni, hogy miért, de Ha szótár birtoklása lenne … engem kissé zavar, míg tchrist ‘ s Ha így ennék … bírság. Az elsőt csak úgy tudom megvalósítani számomra, hogy úgy képzelem el, mint egy ingerült vagy jókuláris válasz a ” kérdésre. Keresse meg a szótárban! ” miután helyesírást kért, valószínűleg túlzott stresszel a voltak re. A második finomnak tűnik különösebb megfogalmazás (vagy kontextus nélkül), azon túl, hogy valaki ” eszik “, hogy hivatkozni lehessen rá. egyáltalán).
• Ez ‘ valószínűleg azért van, mert gyakoribb, ha Ha szótár birtokában vagyok … . Valószínűleg ott jobb példát kellett volna választanom. Lehet, hogy ha madár lennék, tudnék repülni ?
• Nos, valószínűleg nál gyakoribb azt mondani, hogy Ha én birtokolnám … és ha ettem … Az a dolog, amiben ‘ miatta zavaros vagyok – miért ha nekem lenne a tulajdonom … kissé nyugtalan vagyok, míg ha én enni kellett volna … teljesen természetesnek tűnik? Tényleg történik valami ott, vagy csak én vagyok az?
• ‘ elég gyakori, hogy a helytelen írásmód és a nyelvtan kényelmesen hangzik, vagy helyesírás és helyesírás a grammer kényelmetlenül hangzik, pusztán a közös használat miatt. Végül is így változik a nyelv az idő múlásával. Az emberek különböző módon kezdik használni, míg végül ez válik elfogadott módjává mondani (és írni). Az írott nyelv mindig nyomon követi a beszélt nyelvet.
• Ha igen, akkor talán az a dolog, amit hallasz, nem tetszik neked, az a használata, ha én a statív igék .

A típus a “jövő szubjunktívaként” emlegetett konstrukció a modális jelentéssel bíró általánosabb konstrukciótípusba tartozik

[be] + (végtelen igei kifejezés)

amely egy olyan jövőbeni cselekvés jelzésére szolgál, amelyet feltételezhetőnek és valószínűnek tartanak, és különösen a kötelezettség kifejezésére használják, pl.

Azonnal távoznia kell.

Nevezzük leendőnek konstrukció. Amikor a [be] ige preterita formájában jelenik meg, két fő értelmezés létezik. Először a múltbeli referenciaidőt kell megadni, mint a

Thomasnak el kellett hagynia a 3-at : 30 vonat.

Ami azt jelenti, hogy a múltban valamikor valószínűnek tartották, hogy Thomas elmegy a 3: 30-as vonaton (függetlenül ettől mi történhetett végül). A preterit forma azonban nem korlátozódik a múlt idő feltüntetésére. Ehelyett a preterita formák átvehetik a modális jelentést, amelyet szemlélt vagy ellentétes cselekvésekre utalnak, pl.

Ha Thomas elhagyta a 3-at: Holnap 30 vonat, sajnálnám, hogy elmulasztottam volna az alkalmat, hogy együtt vacsorázzak vele.

A [be] ige egyedülálló angolul, mert alternatív formája van (néha irrealis nak hívják), hasonló funkcióval, mint a modális preterite. A következő mondat jelentése hasonló az előzőhöz:

Ha Thomas holnap indulna a 3: 30-as vonaton, sajnálnám, hogy elmulasztottam volna a lehetőséget vacsorázzon vele.

Abban az esetben, ha a leendő konstrukcióban a [be] irrealis alakját használjuk, akkor egy leendő jelentésre utal, kontrafaktuális jelentés. A kontrafaktuális jelentések gyakran járnak jövőbeli cselekvésekkel, de nem mindig, ezért úgy gondolom, hogy helyénvalóbb ezt a konstrukciót proximate irrealis nak, vagy valami hasonlónak nevezni.

De vegye figyelembe ezeket a példákat:

1. Ha elmegyek a koncertre, Élvezni fogom.
2. Ha elmegyek a koncertre, akkor élvezhetem.
3. Ha elmegyek a koncertre, akkor élvezem.
4. Ha elmentem a koncertre, akkor élvezni fogom.
5. Ha elmennék [“mennem kellene”] a koncertre, akkor élvezhetem.
6. Ha elmennék [“menni kéne”] a koncertre, akkor élvezem.

1, 2, 5 és 6 korrekt konstrukciók; A 3. és 4. pontatlan. Az 1-et és a 2-et úgy írnám le, mint az indikatívban, az 5-öt és a 6-ot mint jövőbeli alanyokat. A 2 a feltételességet és a bizonytalanságot fejezi ki, és átfedésben van az értelemben az 5-tel, de véleményem szerint az 5-ben a bizonytalanság a feltételes tagmondatban fejeződik ki oly módon, ahogyan ez a 2-ben nincs. És legalábbis a forma használatának helyessége ” ment “, ami egyértelműen a jövőre vonatkozó kijelentés, az a legjobban igazolható, ha más formának ismerik el, annak ellenére, hogy a formák homonimák.

Talán ezt túlgondolom, de hiszek a jövőben Az angol nyelvű ragozásnak még mindig van (alig) felismerhető funkciója.

Megjegyzések

• Nincs jövőbeli alanyszó, se most, se soha. Van múlt szubjektív és jelen szubjunktív, és ez az. Kövesse a formákat és felhasználásokat egészen az óangolig: soha nem volt még jövőbeni alanyunk.
• @tchrist: egyetértek veled, de Alexander Gil nem ‘ t.Az 1616-os Logonomia Anglica ban (az angol első nyelvtanok egyike) ünnepélyesen felsorolja a ” jövő alanyi , amely ” megy, hogy a továbbiakban én lehessek “; ” hogy a későbbiekben te lehess ” stb.