“ kurvák ” és “ ló ” homofonok?

Az angol nyelv legtöbb változatában ez a kettő a szavak nem homofonok. De van egy érdekes történet arról, hogy miért van ez így.

Angolul az alveoláris fricatívumok / s / és / z / kontrasztosak. Feltételezhetően az első hangtalan, a második pedig hangos. Tehát minimális szópárokat találhatunk, ahol a hangzásbeli különbség jelentésváltozást eredményez:

• / su: /
• / zu: /

Az első szó itt a pereskedés vagy a Sue szó, a második az állatkert .

Az olyan nyelvben, mint a spanyol, csak egy alveoláris tagjel van, / s /. Ez általában hangtalan (bár bizonyos környezetekben hangossá válhat). Mivel azonban nincs spanyol / z / fonéma, ha egy beszélő egy szóban [s] helyett [z] -et használ, akkor is ugyanaz a szó lesz. Tehát például a spanyol angolul beszélők jól használhatnak egy [z] szót mindenféle szóban, ahol a spanyol beszélő használna [s] -et, de ezt mindig a spanyol fonémának / s / -nek ismerik fel. Más szavakkal, egy spanyol beszélő mindig egy [s] és egy [z] hangot feltérképez a spanyol fonémára / s /.

A spanyol kontraszt hiánya miatt a spanyol számára gyakran nehéz beszélőknek, hogy különbséget tegyenek a / s / és / z / között az angol nyelv hallgatása során.

Most sok angolul beszélő elmondja, hogy a whores szó végén megszólal a hang . Valójában, ha ezt nem követi egy hanggal kezdődő szó, akkor a kurvák szó végén a / z / legalább részben, és valószínűleg teljesen odaadó lesz. Ezt szűk átírásban mutatnánk be, ha egy kis kört írnánk diakritikusként az z alá:

• [hɔ: z̥]

  ^{brit angol átírás}

Az angol anyanyelvűek esküt esküsznek – legalább 10 hozzászólást jósolok a bejegyzés alatt, hogy pontosan ezt mondják -, hogy hallják a hang hangját a kurvák szó végén, ha természetes módon beszélik. Ha azonban levágja az odaadó / z / szót a szó végéről, és a szó többi része nélkül visszajátssza nekik, akkor magabiztosan megmondja, hogy ez “/ s /.”

Itt mi történik valójában akkor, amikor az anyanyelvi beszélő meghallja a kurvák szót, és miért tudja megkülönböztetni a ló szótól. A zöngétlen mássalhangzók hatással vannak az előző magánhangzókra, aminek következtében sokkal rövidebbé válnak. Ezt a hatást prefortis levágásnak nevezik. Ha kimondja a gyöngy szót, majd a ütés szót, akkor képesnek kell lennie arra, hogy hallja, hogy a a beat szó sokkal rövidebb, mint a gyöngy szó magánhangzója. [Próbáld ki otthon!] Ez a levágatlan, ezért viszonylag hosszú magánhangzó a szóban gyöngy ben, amely elmondja a nyelvi agyadnak, hogy a végén a fonéma “hangos” / d / és nem zöngés / t /. Az agyad becsapja, hogy azt gondolja, hogy a hang a szó végén gyöngy et hangoztatják, de ez csak a a magánhangzó hossza.

Tehát, ha a spanyol beszélő, aki hallgatja a kurvák és a ló szót, minden figyelmét arra koncentrálja, hogy meghallgassa, hallanak-e bármilyen hangot a frikátumban e szavak végén nem lesznek képesek észlelni semmit. Ha azonban a magánhangzók ellentétes hosszúságára koncentrálnak, akkor észreveszik, hogy a ló ban a magánhangzó sokkal rövidebb, mint a a kurvák ban. Valójában ez az, ami arra készteti az angolul beszélőket, hogy hallják a két szó közötti különbséget.

A fenti történet igaz mind a hagyományos angol, mind az amerikai angol nyelvre (mindkét szónak / r / természetesen lesz a legtöbb Amerikai angol). Az angol nyelvnek azonban vannak olyan változatai, amelyek mind a két elemben különböző magánhangzókat használnak.

Megjegyzések

• A megjegyzéseket nem folytatjuk bővebben; ez a beszélgetés csevegésbe került .

Bár a szótárban a fonetikus átírás azonos lehet, a legtöbb natív ékezetben hallok különbséget.

• Kezdés: Azt mondanám, hogy a Horse H egy kicsit erősebb, mint a WH
• Középső: Azt mondanám, hogy a lóban lévő O inkább oe és rövidebb, mint kurvában.

Valószínűleg azonban több hangsúlyt hallana egyes ékezetekről, mint mások. My2 ¢

SZERKESZTÉS. A @tchrist ez a megjegyzés sokkal jobban, technikailag magyarázta:

A WH- szó hangos / z / karaktere hosszabb / o / magánhangzó regresszív asszimilációval, amely az / o / markánsabb kerekítését váltja ki, ami viszont a kezdeti mássalhangzó nagyobb kerekítését váltja ki, mint a H-szóban előfordul, ismét regresszív asszimilációval

Megjegyzések

• Nagyon szkeptikus vagyok ‘ minden mérhető különbség a ” ló ” és ” kurvák. ” Úgy gondolom, hogy ezt a részt csak akkor szabad szerepeltetni a válaszodban, ha valamiféle igazoló bizonyítékod van rá.
• Válaszomban egyértelművé teszem, hogy ez csak az én felfogásom. Véleményként és nem tényként állítom. Az a helyzet, hogy a szótár szerint hasonlóak, ez nem alátámasztó bizonyítékom, de hallom a különbségeket, ahogy mások is fentebb állították. Ne szavazzon le véleményként definiált véleményt csak azért, mert nem ért egyet ‘. Kommentálnod kell hozzá, de nem szavazhatod le. Vagy csak azért, mert spanyol nevem van?
• @sumelic A WH- szó hangos / z / regresszív asszimilációval hosszabb / o / magánhangzót vált ki, ami ennek / o-nak kifejezettebb kerekítését váltja ki. /, ami viszont a kezdő mássalhangzó nagyobb kerekítését váltja ki, mint a H-szóban előfordul, ismét regresszív asszimilációval. Ezt veszi észre a poszter.
• @tchrist: Megtörténik? ‘ érdekelne a tanulás, ha a végső mássalhangzó hangoztatásának valóban ilyen messzemenő hatása van. Fogalmam sem volt ezekről a részletekről ebből a bejegyzésből. Azt sem tudtam volna, hogy ” egy kicsit erősebb ” -t úgy értelmezzem, hogy ” kevésbé kerek. ”
• @sumelic Saját tapasztalataim szerint a poszter helyes, a tchrist által adott magyarázat szerint. Santi, érdemes a megjegyzésed valamelyik változatát szerkeszteni a válaszodba, hogy az erősebb legyen.

A fent kifejtett kiváló pontok mellett egy érdekes példa arra, hogy a kiejtés hogyan változik az idő múlásával, hogy a “kurva” és az “óra” homofon volt Shakespeare-i nap , amely meglehetősen más megvilágításba helyezi ezt a Ahogy tetszik ig:

És ekkor előhúzott egy számlapot a piszkájából,
És fénytelen szemmel nézve

Nagyon bölcsen mondja:” Tíz óra “:
Így láthatjuk, “quoth”, ahogy a világ ingat:
“Tis, de egy órája, mivel kilenc éves volt,
És egy óra múlva” tizenegy tizenegy;
És így, óráról órára érünk és érünk,
Aztán óráról órára rohanunk és rothadunk;
És ezáltal egy mesét függesztünk fel.

Megjegyzések

• Valójában azt mondom t ” kurva ” / h /, míg ” óra ” nem ‘ t.De nagyon valószínű, hogy a / h / néhány ékezetbe esett ” egy óra “, ” egy óra “, ” a ” órától (ha nem volt ‘ t teljesen nem esett le.
• Volt egy olyan vicc, amelyre gyerekkoromból (talán 45 évvel ezelőtt) emlékszem, és amelynek vége a ” ott ‘ s két órán át tartó vonatok ” – mondta egy aberdoni állomásfőnök az éjszaka két hölgyének. Akkor még nem fordult elő, hogy furcsa lenne ‘, de utólag visszatekintve ‘ órák a kezdeti ‘ h ‘ nem hallgat. Tehát gyanítom, hogy legalább a múltban az órák skót kiejtése hasonló volt a fent hivatkozott shakespearei kiejtéshez. (Természetesen mindannyian tisztában vagytok azzal, hogy a ‘ kurvák ‘ skót kiejtése valahol ‘ emelők ‘ és ‘ hoo-ers ‘ …)

A “kurvák” és a “ló” formák nem homofonok egy szabványban (angol / amerikai / ausztrál) dialektusban és etimológiailag a “w” késői (C15 / 16) hamis kiegészítés, ezért semmiféle különbséget nem okozhat a kiejtésben. Azok a gyerekek azonban, akik ritka és archaikus szót tanulnak könyvből / olvasásból, “háborúnak” ejthetik, vagy erősebb kerekítést adhatnak át a funkcionális wh * -ról (névmás / melléknévi kérdő / relatív szavak – pl. “Akik” eredetileg hw * vagy korábbi kw * vagy qu * típusú eredetű). Lásd pl. etymonline.com a “kurva” és a “wh-” alatt.

A nagy különbség a hosszabb “o” a “kurvában”, szemben a rövidebb hosszú “o” -val a “lóban”. Bár mindkét esetben az “o” hosszú, rövidebb az “s” (vagy egy zöngétlen megálló) előtt, és még mindig hosszabb a prevalizált többes szám / s / vagy [zs] miatt (mondja ki hangosan a “lovakat”, és hallania kell a impulzus ki- és bekapcsolása, mint például [szs]).

Így a második finomabb különbség a (kurkákban) (előre vérző) többes számú morf / s / = [z] vagy [zs] (vérző, de csökkenő hangzás) versus / s “s / = [s” s] vagy [szs] a “lovakban”.

Amint tchrist egy másik bejegyzés megjegyzésében rámutat, a magánhangzó meghosszabbítása általában lehetővé teszi erősebb kerekítés, és így engedélyezi az ólom “w” vagy “kurva” (visszafelé asszimiláció). Hasonlóképpen a magánhangzó nyitottabb / alacsonyabb (az alsó ajak és az állkapocs jobban leesik). Úgy látom, hogy ezek a jelenségek több időből erednek a szó kiejtésére, több idő jut a magánhangzó kerekítési és magassági jellemzőinek előállítására, kezdve az előző mássalhangzóval.

A többes számú morféma a zöngétlen alakot veszi fel [s ] csak zöngétlen mássalhangzó után, beleértve, ha extra szótagként megduplázzák a “lovakban”, ahol valójában nincs “e” -nek megfelelő magánhangzó. Az “s” mind a “lóban”, mind a “lovakban” zöngétlen, tehát [s] nem [z].

Ne feledje, hogy az “s” idézetek az írottakat (“ortográfia”) jelentik, perjel a zárójel a hagyományos (fonémiás vagy morfémiás) alapreprezentációt jelenti, amely megfelel annak, amit az emberek gondolnak mondani: / s / a többes számú morféma esetében használt szokás szerint, bár fonemikailag vitathatóan / z / megfelelőbb, mielőtt bármilyen fonetikai variációt (szabad variáció vagy koartikuláció a kontextus, amely megváltoztatja a fonetikai alakot / morfust), míg a szögletes zárójelek pontosabban ábrázolják a valójában kiejtést: [z] a magánhangzók vagy hangos mássalhangzók utáni többes számú morf, és [s] a többes számú morf, a zöngés nélküli mássalhangzók után elveszett hangzással a fonéma szokásos kiejtése / s / általában, beleértve a szótagot is (a “rózsa” magában foglalja / z / nem / s / -> [z] a “rózsákkal”, mint [z “z], szemben a” lovakkal “, ami / s / -> [s] és [s “s].

Itt [” z] és [“s] és [” n] stb. egy olyan szótag alakot jelölnek, amelyet gyakran b helyett szokásosan b ya schwa (elforgatva e minimális magánhangzónak, amely az írásjeleket jelöli, de nem szakítja meg az [szs] -et) és helyesen írva a fő szimbólummal a mássalhangzó alatt (nem biztos, hogy ide tudtam illeszteni az unicode-ot). / h3>

• Írta: ” long ‘ o ‘ ” fonetikus, allofonikus hosszúságról beszél, mint Araucaria? Ez számomra a legvalószínűbbnek tűnik, de nem voltam ‘ biztos benne, mivel egyesek a ” long o ” ” kecske ” és ” magánhangzójára utal rövid o ” a ” tétel magánhangzójára utal.” Ezenkívül úgy gondolom, hogy ‘ lehetséges, hogy ez rajtam kívül zavart okozhat a jövőbeli olvasók számára.
• @ szumelikus igen és nem – igen, ez fonetikus és ennélfogva technikailag allofon, de a hosszat fonemikus jellemzőnek tekintem a ‘ lóban ‘ amelyet a ‘ r ‘ jelez (mint ‘ hoar ‘), és itt figyelmen kívül hagyom az erőteljesebb allofonikus diftongus jellemzőjét, amely szerint az állkapocs felfelé haladva schwa-ra vagy magasabb átmenetre vált a sibilantba.
• I ‘ próbáltam tisztázni a válasz szerkesztésével: fonémikusan hosszú magánhangzó mindkét szóban, de rövidebb [s] vagy [t] előtt ‘ ló ‘ vagy ‘ ló öntözésre ‘ vagy ‘ kertészet ‘ vagy kurva a kultúrára ‘ (ez a kettő csökkentheti, hogy ugyanúgy hangozzon), és hosszabb ideig a / s / vagy / z / többes számú morfum előtt, amely tartalmaz egy megelőző komponenst a magánhangzók, diftongusok és mássalhangzók után használt allofonban, így hosszabb allofon lesz ‘ kurvákban ‘ és rövidebb allofon ‘ ló ‘ abból, ami mindkét esetben fonémikusan hosszú magánhangzó.

A szavak “nincsenek homofonként Bostonban, mert a” lovat “” hoss “-nak ejtjük, és néha a” kurvák “” kapák “. Szóval látod, mi A bostoniak könnyen megkülönböztethetik a “kurvákat” és a “lovakat” – és szóban is. Hahaha Nem, sietek hozzátenni, hogy Bostonban is van.

Itt van egy amerikai hang, amely a “kurvák, borzalmak, ló és órák” kiejtését jelenti. vissza. Szerintem érdekes lehet lejátszani a videót pár ember számára, akik nem látják, hogy megtudják, hallják-e a különbséget. https://www.youtube.com/watch?v=U3JZLV9IpK0 (2,5 körül)

Krétát láttam a járdán egy általános iskola előtt:

” Susan egy óra. “