A tankönyvemben a kémiai képletet a következőképpen írják le:

“A képlet, amely megmutatja az atomok fajtáját és számát az anyag legkisebb reprezentatív egységében “

Míg a képletegység a következőképpen van leírva: div id = “844f2f1015″>

Az ionok legkisebb egész számaránya egy ionos vegyületben. Így a nátrium-klorid képletegysége a NaCl.

Noha a definíciók eltérnek egymástól, az írott képletek azonosak. Úgy tűnik, hogy a kémiai képlet a képletegység képviseletének másik módja. Például a NaCl mind a nátrium-klorid kémiai képlete, mind képletegysége. Van-e valaha különbség az írott kifejezések között?

Válasz

A molekuláris vegyületek, például a víz különálló részecskékként, molekulákként léteznek. Ez annak a kovalens kötésnek a kialakulásának tudható be, ahol minden atomnak van egy meghatározott partnere, amelyhez kapcsolódik. Minden vízmolekula egy oxigénatomot és két atom hidrogént tartalmaz. Tehát a H2O a képlete. Ezt nevezhetjük pontosabban molekulaképletnek.

Az olyan ionos vegyületekben, mint a konyhasó, a NaCl, az atomok (mint ionok) nem kötődnek specifikus szomszédokhoz. Az egyes kloridionokat sókristályban hat nátriumion veszi körül. Ugyanígy hat kloridion veszi körül az egyes nátriumionokat. Az ellentétesen töltött ionok ez a vonzata az egész kristályon át terjed. Nincs egy adott nátriumion diszkrét kötése egy adott kloridionhoz. Tehát a nátrium-klorid képletét a Na és Cl ionok közötti legkisebb egész számarányként fejezzük ki, amely nátrium-klorid esetén 1: 1. Tehát a NaCl szintén képlet, de nem molekuláris képlet.

A “képletegység” kifejezés oka az, hogy hasznos, ha arról beszélünk, hogy egy anyag mennyi szükséges egy adott anyaggal kombinálva más anyag mennyisége. Például: a legkisebb mennyiségű hidrogén-karbonát elkészítéséhez egy vízmolekulát egy szén-dioxid-molekulával kombinálunk.

De most tegyük fel, hogy az ezüst-nitrátot nátrium-kloriddal szeretnénk kombinálni. Mindkettő ionos vegyület, nem alkot molekulákat. Ebben az esetben azt mondaná, hogy a nátrium-klorid egy képletegysége (FU) kombinálódik egy ezüst-nitrát FU-val.

Mindkét példában az egy-egy kombináció egyszerűen egybeesés. 3 FU A anyagra lehet szükség ahhoz, hogy egy másik példában pontosan kombináljuk a B anyag 2 FU-jával.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük